Hellinger Intézt Magyarország

Család- és rendszerállítás

Pálmai Dezső

Pálmai Dezső

Pálmai Dezső (1947-2012)

Teológus, költő, a Magyarországi Hellinger Intézet megalapítója,
rendszerterapeuta, család- és szervezetállító

Pécelen született Pálinkás Dezső néven. 1970-76 között a Baptista Teológiai akadémián tanult, ahol lelkész diplomát szerzett pszichológiai szakvizsgával. Ebben az időben változtatta át vezetéknevét Pálmaira. 1976-ban vezetői tanfolyamot végzett. Az ezredfordulón kiadta az Érték-és ezredforduló című folyóiratot. Saját verseket is megjelentetett ebben a kiadványban, melynek szerkesztője volt illetve Mai Pál néven publikált benne.

1988-ban megalapította és 20 évig vezette a Danubius Nyelviskolát.

2000-ben ismerte meg a családállítás módszerét. Több száz állításban vett részt, mielőtt ő maga is képesítést szerzett róla a németországi IFOSYS Budapesten tartott kiképzésén, az ő meghívására. Tulajdonképpen ezzel kezdődött el a Hellinger Intézet képzési tevékenysége. Ez idő alatt még mediátori képesítést is szerzett.

Rendkívül intuitív volt; munkája során alkalmazta mind a klasszikus, mind a szellemi családállítást. Szelíd bölcsességével is tanított. Egyesek Mesterüknek tartották, ami ellen mindig tiltakozott és inkább biztatta őket is az elindulásra, alázatra, elfogadásra. Bert Hellingerrel jó kapcsolatban állt. Két alkalommal is meghívta őt Budapestre konferenciát tartani (2006 és 2010), mely alkalmakról videófelvételek készültek.

Nagyrészt neki köszönhető, hogy a magyarországi rendszerállító képzés széles körben elterjedt és ezáltal sok szakember és gyógyító alkalmazza ezt a módszert. Karizmatikus kisugárzása, egyénisége valamint türelmes és ítéletmentes hozzáállása a dolgokhoz feledhetetlenné teszik Őt mindazok számára, akik ismerték.

Emlékét őrzi számos videófelvétel és TV szereplés is.



Pálmai Dezső: A fény a kezünkben van



A fény a kezünkben van.
Ha ránézünk megvilágítja arcunk.
Ha hagyjuk, elménk is, és tudatra ébredünk,
hogy van fény és nincs sötétség.

Az életünk is a kezünkben van.
Ha ráérzünk, megerősíti lelkünk.
Ha hagyjuk testünk is, és tudatra ébredünk,
hogy az erő bennünk van és nem kívülünk.

Ha sötétséget látunk, még nem látjuk meg a fényt,
pedig hirdetjük másoknak, nekünk meg az angyalok.
Ha életünk mások kezében van, nem látjuk,
pedig naponta öltöztetjük szóval s ruhával önmagunk.

A fény a kezünkben van. Eszmevivők kezében is van fény,
kik érdekeikért emelnek fáklyát magasra,
s ha lángjuk elnyomja fényünk, magunkat vesztve
vakon követjük - szolgálva tudatlan - mások érdekét.

A fény a kezünkben van: szeretet - mozgásban lévő erő:
mert "adni jobb...", s ezért kapni úgy lehet, hogy kicsit
többet visszaadva, ettől újra kapva újra többet visszaadva,
folyamatos maradjon az erő

Könnyebb ütni is, mint elviselni, mert nem elviselni,
hanem visszaütni kell, ám tudni a szeretet okán
egyre, egyre kevesebbet, hogy újra méltóságot kapjon az,
ki önnön jóságát nem ismerve ütni kényszerült.

Nyitott tenyerünk, nyitott lelkünk ünnepelni kész:
Adni s kapni jót egyre többet, bántást egyre kevesebbet.
S amint mozdul a gyertya lángja - előre hátra -
megérezzünk annak közepét. Kezünkben van a fény.